-Szia! – integetett le Hannah fülig elpirulva.

-Szia!

Tekintetük vonzotta egymást és Hannah attól tartott, leszédül a fáról a férfi pillantásától. Borzasztó zavarban nyögte ki:

-Tudnál segíteni? Eldőlt a létrám és én itt ragadtam. Nem merek leugrani.

A férfiból kitört a nevetés.

-Szóval, a cseresznyetolvaj csapdába esett… - mondta és összefonta a karját a mellén.

Hannah arca lángolt.

-Én csak… szóval… - hebegte. – Ne haragudj.

A férfi leguggolt a kutyája mellé és a füle tövét vakargatta.

-Mit gondolsz, Shadow, segítsünk neki?

-Légyszi! – válaszolta Hannah helyette.

-Nos, jó. Lásd, milyen jó szívem van. Hozom a létrát.

Hannah megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. A férfi pedig, elindult a ház felé.

-Várj meg ott! – vetette hátra a válla felett kacagva.

-Nagyon vicces!

Néhány perc múlva vissza is tért és a fa törzsének támasztotta a létrát.

-Át tudsz mászni arra az ágra? – mutatott felfelé a férfi.

-Megpróbálom.

Hannah megmarkolta a törzset és igyekezett elérni a lábával az ágat, ám a cipője megcsúszott. Ijedten sikoltott fel, de még idejében meg tudott kapaszkodni.

-Nem megy.

-Nem elég, hogy lopod a cseresznyémet, még másszak is fel érted a fára? – kérdezte a férfi gúnyosan, de a hangja vidáman csengett. Remekül szórakozott magában Hannah-n.

-Akkor megvárom a nagymamámat, te meg menj a francba!

-Ne légy olyan morcos! Kössünk üzletet! Mit kapok, ha segítek?

Hannah levegőt sem kapott egy pillanatra.

-Megmondom, mit kapsz! Egy fülest érdemelnél a modorodért!

-Hát így állunk. – mondta a férfi és leült a fa alá.

Hannah sértődötten ücsörgött a fán és kezdett fázni. Dörzsölgette a karját és gondolatban semmi jót nem említett Judyról és az ő hosszadalmas beteglátogatásáról.

-Na jó. Sütök neked cseresznyés pitét, ha leszedsz innen. – adta be a derekát.

A férfi felkapta a fejét és elmosolyodott. Szótlanul mászott fel a létrán és felguggolt az alsó ágra.

-Szeretem a pitét. – mondta végül.

-Örülök neki. – felelte Hannah ironikusan.

Egy pillanatra megállt a levegő, amikor egymásra néztek. Hannah-nak valahonnan ismerősnek tűnt a férfi, a finom vonásai, a ragyogó barna szeme, az ajkai… A lány szíve kihagyott egy ütemet.

-Add a kezed! – mondta a férfi, és a kezét nyújtotta.

Hannah habozott. Lenézett, majd újra a férfira és megfogta a kezét. Erős bizsergést érzett az érintésétől, azonban nem mozdult.

-Bízz bennem, foglak.

Hannah vett egy nagy levegőt és óvatosan átcsúsztatta a lábát a másik ágra. A férfi maga mellé húzta, de nem engedte el a kezét.

-Lucas vagyok.

-Hannah.

-Milyen a termés? – kérdezte Lucas és egy szem cseresznyét dugott a szájába.

-Jó fa ez, nagyapám mindig irigyelte.

-Tényleg jó. – állapította meg, és messzire köpte a magot.

Hannah-ban újra feltámadt egy megmagyarázhatatlan érzés.

-Fura, a gyerekkori barátom is Lucas volt, itt lakott.

-Tényleg furcsa véletlen. Itt laksz?

-A nagymamám. Itt töltöm nála a nyarat. Gondolom, te meg az új szomszéd vagy.

-Pontosan.

Hannah szívesen elhagyta volna a fa ölelő lombját, épp eleget ült a kemény ágakon, már sajgott a feneke. Azonban közte és a létra között ült Lucas, aki láthatóan nem sietett sehová.

-Szeretnék már lemenni. – kezdte Hannah.

-Azt elhiszem, de előtte még meg kell beszélnünk egy felettébb kényes témát.

-Mi az? – vonta fel a szemöldökét a lány.

Lucas bekapott még egy cseresznyét és teli szájjal folytatta:

-Hát a lovagias segítségnyújtásomért hálád jeléül, sütöd nekem a pitét.

-Pf, lovagias…

Lucas egy széles vigyorral reagált Hannah fújtatására.

-A kártalanítás már egy másik kérdés.

-Miféle kártalanítás?

-A cseresznyéért.

-Azok az ágak a nagymamám telkén vannak, tehát övé a cseresznye.

-De a fa az enyém.

Hannah sóhajtott.

-Most komolyan egy telekvitába akarsz bocsátkozni?

-Már pedig nem megyünk innen sehová, míg nem egyezünk meg.

-Kapsz két tálca süteményt.

Lucas felnevetett.

-Jó trükk, de egyedül nem tudok annyit megenni. Nem úszod meg olyan könnyen.

-Akkor mit akarsz?

-Egy csókot.

A lány szája tátva maradt döbbenetében.

-Te bolond vagy. Ne is álmodj róla!

-Most összetörted a szívem! – kapott oda Lucas a melléhez kacagva. Hannah nem reagált. Egyre a saját udvarukat fürkészte, hátha látja Judyt felbukkanni, de persze nem jött.

-A felmentő sereget várod?

-Mi közöd hozzá?

Lucas megvonta a vállát és tovább ette a cseresznyét. Pár perc múlva megszólalt:

-Jó itt, nem gondolod?

-Nem.

Hannah erőfeszítéssel kerülte a tekintetét, pedig, mint a mágnes vonzotta magához Lucas.

-Fogadok, hogy a nagyid nincs itthon, különben már feltűnt volna neki a hiányod. Biztos valamelyik öreglánynál múlatja a délutánt, és csak sötétedésre jön haza. Addig még van néhány óránk.

Hannah tudta, hogy igaza van. Ismerte már ő is Judy látogatásait. Tanácstalan volt. A világ legvonzóbb, ugyanakkor legidegesítőbb pasija mellett esett fogságba egy cseresznyefán, és egy csók a szabadulásának kulcsa.

-Miért pont egy csók?

-Miért ne?

-Segítek a takarításban.

-Kösz, megoldom.

-Főzök rád egy hétig.

-Tudok főzni.

-Akkor kigyomlálom a virágoskerted.

-Nekem így tetszik. Nem vagy alkupozícióban.

-Tudod, hogy rém fárasztó vagy?

-Én remekül szórakozom. – nevetett Lucas.

-Látom. Pimasz pöcs!

Újabb kacaj szakadt fel Lucasból és megrázta a fejét.

-Szép alliteráció. Költői.

-Menj a…

-Picsába?

-Oda.

Ezen már Hannah is halványan elmosolyodott.

-Nem foglak megcsókolni. Remélem, tisztában vagy vele. Úgyhogy akár le is mászhatunk. A cseresznyét természetesen kifizetem. – mondta Hannah határozottan.

-Felőlem. Egy próbát azért megért. – kacsintott Lucas és elindult lefelé. Hannah maga sem tudta, hogy miért, a megkönnyebbülés mellett egy csipetnyi csalódás férkőzött a lelkébe. Hálásan tapasztotta talpát az édes anyaföldre, miután lelépett az utolsó létrafokról is.

Nem vette észre, hogy Lucas közvetlen a háta mögött áll. Mielőtt feleszmélhetett volna, a férfi megragadta és megcsókolta. Keményen és édesen egyszerre, amitől Hannah elolvadt egy pillanatra. Azonban a felháborodás győzött benne. Elrántotta a fejét és megpofozta Lucast. Az ő szeme vidáman ragyogott a lányra, aki nem tudta tovább nézni és elszaladt az utca felé.

-A sütit el ne felejtsd! – kiabálta utána nevetve Lucas.