Nagy nap virradt kislány-életemben, az ötödik születésnapom! Igazán fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent. Egyet tudtam csak biztosra, hogy kapok tortát, amin el kell fújnom a gyertyákat és ajándékokat. Kell ennél több? Nem hiszem.

Egy dologgal azonban nem számoltam. Valami megváltozott, méghozzá örökre. Nem voltam benne biztos, hogy jó-e ez nekem, de izgatottan vártam a jövőt. Csak nem lesz ez annyira rossz, nem?

Valamikor délután felvettem a szép új, galléros blúzomat és a virágmintás pörgős szoknyámat, ami minden normális velem egykorú lány álma volt. A nappaliban várt rám a tortám és a változás nyilvánvaló jele, méghozzá az, hogy az édesanyám a gyermekét tartotta a karjában, aki nem én voltam. Fura…

Kíváncsian léptem oda hozzájuk és néztem az édes tündérlányt, aki a kishúgom volt. Az egész baba egy hatalmas fehér csomag volt, mint később megtudtam, ez a pólya. Leültem melléjük, és nem tudtam, hogy szabad-e hozzáérnem egyáltalán, vagy csak távolról nézhetem. Ekkor az anyukám azt mondta, hogy megfoghatom. De hát azt sem tudom, hogy kell! Mint a játék babákat, csak nagyon óvatosan. És ha lehet, ne ejtsem le… Jó, észben tartom.

És tényleg átadta nekem! Varázslatos pillanat volt, amíg el nem kezdett torkaszakadtából üvölteni. A fehér csomagnak lett egy hatalmas vörös szája és a kicsi kezeivel kalimpált. Hát így ismerkedtünk meg…

Most komolyan, ő az én kistesóm, akivel játszani fogok? Ez volt ugyanis a reklámszöveg, míg ideért vele a gólya. Itt most tennék egy kis kitérőt… Ha a gólya hozta a csőrében, akkor miért volt az anyukám hasában olyan sokáig? Ezt nem teljesen értem, egyszer valaki elmagyarázhatná… Visszatérve, elég jó marketingje volt a kiscsajnak, és én már nagyon vártam. Erre ő meg csak sírt.

Hangot is adtam a kételyeimnek, és akkor az anyukám elmagyarázta, hogy amíg ilyen kicsi még nem lehet vele játszani, csak simogatni meg ringatni. Sokat alszik majd, meg néha sír is. De ha nagyobb lesz, játszhatok vele. Én elhittem, mert az anyukám nagyon okos és ért is a gyerekekhez, ezt tapasztalatból tudom.

Teltek a napok, hetek és nem lett nagyobb a húgom. Kezdtem azt hinni, hogy átvertek. Ha nem lettem volna még olyan kicsi és írástudatlan, fel is kerestem volna valamilyen fogyasztóvédelmi szervezetet, hogy kártalanításért folyamodjam.

Azonban nem volt mit tenni, elfogadván a helyzetet, megnéztem magamnak jobban. Rájöttem, hogy nem is olyan unalmas. Sőt, amikor éppen nem sírt, egész bájos volt. Egy idő után azon kaptam magam, hogy szeretek körülötte lenni. Mindig odaálltam a pelenkázó mellé, mintha az én személyes jelenlétem nélkül az anyukám képtelen lett volna tisztába tenni. Mindig énekelt neki olyankor valamit, és én szerettem hallgatni. Olyan vidám volt! Valószínűleg ez a kishúgomnak is tetszett, mert akkor mindig boldog baba-kacajok jöttek ki a száján és ez nagyon aranyos volt.

Eltelt fél év, ami elég sok idő lehetett, mert már ülni is tudott és mindenféle fura színű pépeket evett. Egész finomak voltak, de a rántott húsomat biztosan nem cseréltem volna el vele. Bár nem is kérte szerencsére. Néha meg is etethettem, na ez tényleg izgalmas volt!

Végre kezdett valami játszópajtás-formája lenni és szívesen múlattuk együtt az időt mindenféle játékkal, amikkel nem tudott magában kárt tenni. Meg én se benne… Ez azt hiszem, nem elhanyagolható tényező.

És észre se vettem, hogyan, de megnőtt! Miénk lett az egész játékbirodalom, babák, autók, építőkockák, később a színes ceruzák, filcek… Egyszerűen csodálatos volt! Minden várakozásomat felülmúlta a kislány, aki közben szép szőke hajat növesztett.

A legtutibb kiegészítője az lett, hogy beszélni is tudott. Ezzel bevallom, nem sokat törődtem, mielőtt találkoztunk volna és a későbbiekben elégedetten tapasztaltam, hogy nagyon is hasznos elem.

Azóta sok-sok év eltelt, szám szerint 25, és már nem csak játszópajtások vagyunk. Annál sokkal, de sokkal több, amit ez a kis csomag jelent nekem. Visszanézve, biztosan kijelenthetem, hogy nincs az az anyuka, aki a megfelelő ígéretekkel és szavakkal el tudja magyarázni az idősebb gyermekének, hogy mit jelent az, hogy lesz egy testvére. Ezt ugyanis nem lehet elmondani. Valóban megváltozik minden, és a lehető legjobb irányba!