Szalonka-requiem

Erősen alkonyodott már az erdő felett, mikor kiszálltunk a kocsiból négyen, a húgom, a Komám, Szotyi kutya és én. Komám a vállán cipelte puskáját és én a háta mögött igyekeztem pár lépés távolságot tartani, nehogy a félhomályban orrom a tussal találkozzék. A Nap lebukott a fasor mögött és utolsó…

Tovább