Miután a megrendelt hulladékgyűjtő konténer megérkezett és Judy vastag jattot adott a cég munkatársának, eligazította Hannah-t is.

-Haladjunk módszeresen, először a pincében teszünk rendet. Azt sem bánom, ha kiürítjük teljesen. Emlékeim szerint nem sok használható dolog van lent. Öltözz fel rendesen, hideg van.

-Igen, Mami. Tudom.

Judy kendőt kötött a fejére és a rosszabbik kötényét kötötte maga elé. Hannah ment elől a lépcsőn.

-Óvatosan, nem tudom, milyen állapotban vannak a fokok, nehogy megcsússz!

-Oké. Jó rég jártál itt, Mami, minden csupa pókháló. – mondta Hannah, és az arcáról vakargatta a rá ragadt szövevényt.

-Nagyapád járt itt utoljára. Nekem nem kellett innen semmi. Az ördög se tudja, mi mindent halmozott itt fel.

Hannah felkapcsolta a belső lámpát is és elámult. Judy a háta mögött összecsapta a két tenyerét.

-Ó, az én vén marhám ide mentette az összes vackát, amit biztos, hogy kidobtam volna, ha megtalálom!

-Azt nem csodálom. Mégis mire kellett a Papinak egy törött lapát? – piszkálta meg a lábával Hannah. – Vagy egy fél kocsiajtó?

-Fogalmam sincs, kislányom. Mindent összeszedett mondván, jó lesz még valamire.

-Hát Mami, nagy levegő és álljunk neki! Rock and roll! – kiáltotta Hannah és meg is ragadta az ajtódarabot, hogy felvigye.

-Ez kurva nehéz! – morogta, miközben fokról fokra rángatta felfelé.

Akkurátusan végigvonszolta az udvaron, de az utcán elakadt. Esélye sem volt annyira megemelni, hogy be tudja tenni a konténerbe. A térdére támaszkodva fújtatott. Már éppen elhatározta, hogy ott hagyja és visszatér Judyhoz, mikor valaki megérintette a hátát.

-Miért nem szóltatok, hogy segítsek? – kérdezte Lucas.

-Megoldjuk valahogy.

-Nyilván. Te jó ég, ez tényleg egy fél kocsiajtó?

-Az. Úgy látszik, nagyapám a pincében hozta létre a világ legrosszabb bolhapiacát.

-Vajon mit akart vele kezdeni? – Lucas a homlokát ráncolva keresett magyarázatot.

-Passz.

-Na mindegy. – vonta meg a vállát Lucas és bevágta az ajtót a konténerbe. – Húzok valami játszósat és megyek.

-Kösz. – felelte Hannah kelletlenül, de be kellett ismernie, hogy szükségük lesz Lucas segítségére. Még ő is alig bírta, nem hiányzott, hogy Judy esetleg lesérüljön.

A pincébe visszatérve Judyt nagy zsörtölődés közepette találta.

-Most nézd meg, egy rozsdás, lyukas tejeskanna! Ej, ha majd a kezeim közé kaparintom a túlvilágon! A Jóisten irgalmazzon neki!

Hannah nem bírta ki nevetés nélkül. Szinte látta maga előtt a jelenetet, ahogy az angyalok döbbent arckifejezésének kereszttüzében nagyanyja kiosztja a nagyapját.

-Lucas átjön segíteni.

-Nocsak, örömmel hallom. – mosolyodott el Judy és cinkos pillantást vetett Hannah-ra.

-Ne nézz így, Mami!

-Nem néztem sehogy. Én mindig így nézek.

-Aha.

Hannah kinyitott egy szemeteszsákot és elkezdte az utat megtisztítani, hogy később egyáltalán beljebb tudjanak menni. A fal mellett két hatalmas szekrény állt, ki tudja, mit rejtve magukban.

-Szép napot a hölgyeknek! – jelent meg Lucas a lépcső aljában.

Hannah majdnem hanyatt esett a látványtól. Szakadt farmer lógott a derekán, fekete kopott pólót viselt és bakancsot.

„Ó, anyám!” – sóhajtotta magában.

-Lucas, maga egy igazi hős! – tért észhez Judy hangjától. – Előre kérem az elnézését ezért a végtelen rendetlenségért.

-Ne szabadkozzon, kérem. Láttam én már sok mindent. Szelektálunk vagy minden kuka?

-Szerinted? – mutatott körbe Hannah kezében egy kicsorbult metszőollóval.

-Vettem az adást.

Szótlanul fogtak neki a munkának, csak Judy hangos sóhajtásai törték meg néha a csendet. Miután néhány zsák megtelt, a fiatalok felhordták őket. Lucas láthatóan magába mélyedt egész nap. Hannah furcsállta, de örült is neki. Semmi kedve nem lett volna elviselni a célozgatásait. És végképp nem akart szembesülni elrejtett válaszaival.

A pince lejáratánál megálltak egy pillanatra. Lucas lehúzta a kesztyűjét, megnyálazta a hüvelykujját és megdörzsölte Hannah arcát. A lány el akarta rántani a fejét, de Lucas közbe szólt:

-Nyugi, csak maszatos volt. Nem mintha nem állt volna jól…

-Kösz. – mondta Hannah és visszament a pincébe.

Fél óra múlva Judy közölte, hogy eljött a pihenő és a frissítő ideje. Felmentek és letelepedtek a teraszra. Hannah limonádét és sütit tett az asztalra. Judy erősen pihegett.

-Jól vagy, Mami? – kérdezte Hannah aggodalmas arccal.

-Persze. Csak a nagy por meg az áporodott levegő nem tesz jót.

-Judy, nyugodtan pihenjen egyet, befejezzük Hannah-val.

A lány összeráncolta a szemöldökét az ajánlat hallatán, de józan esze igazat adott Lucasnak.

-Így van, Mami. Pihenj inkább! Sok munka vár még ránk, ne purcanj ki az elején.

-Ám legyen, meggyőztetek.

Két nagy pohár limonádé után Hannah és Lucas visszatértek a pincébe.

-Milyen volt a nagyapád? – kérdezte Lucas.

-Papi különös ember volt. Tipikus vidéki férfi, de nagyon is széles látókörű. Ritkán mesélt csak magáról, de akkor mindig élénken. Élvezet volt hallgatni. De mint látod, a rend nem volt az erőssége, ezzel ment a Mami agyára.

-Ő elég akkurátusnak tűnik.

-Az is. Mindent az élére állít. Kicsit fárasztó, de megszokható.

Lucas egy hatalmas ládát próbált arrébb lökni, de alig mozdult. Az alja már erősen ragaszkodott a pince padlójához.

-Ebben meg mi a fene lehet? Be van zárva.

Hannah érdeklődve lépett mellé.

-Gőzöm nincs.

-Láttam itt valahol egy feszítővasat… - nézett körbe. – Aha, meg is van.

Lucas átnyújtózott egy halom kacaton, és megszerezte. Nagy igyekezettel nyitotta fel a ládát. Kíváncsian hajoltak fölé mindketten. Szalmával volt kibélelve. Lucas félrekotorta és elámultak. Két egyforma Mercedes modell kicsinyített mása volt benne. A férfi kivette az egyiket.

-Szinte tökéletes állapotban van. Itt-ott ütötte csak ki a rozsda.

Hannah kivette a másikat.

-Gyönyörű! – lelkendezett ő is. – Ezek nem mennek a kukába, az fix!

Egy pillanatra elgondolkodott és tekintete megpihent Lucas arcán, aki megbűvölten forgatta az autót a kezében.

-Az egyik a tiéd. – mondta végül.

-Ne szórakozz, nem fogadhatom el. Ezek értékes darabok.

-Akkor vedd úgy, hogy ez a mai napi béred.

-Egész jó gázsi… - vigyorodott el, majd odahajolt Hannah-hoz és egy lágy puszit nyomott az arcára. – Köszönöm.

Hannah megrázta magát, hogy észhez térjen. Szédítő volt Lucas közelsége és az illata. Gyorsan körbenézett és észre vett két ládát. A tartalmukat a földre borította, és elhelyezte bennük az autókat.

-Felviszem, nehogy bajuk essen. – jelentette ki.

-Jó ötlet.

Mikor visszatért, Lucas megkérdezte:

-Téged nem izgat, mi lehet a szekrényekben?

-Ezek után, valószínűleg csontváz. Meg sem lepődnék. – nevetett Hannah.

-Takarítsunk el az útból és nézzünk bele!